Melyik műanyag típusban tilos mikrózni?

Manapság nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk valamilyen formában műanyaggal, ha élelmiszerről van szó. Az élelmiszerek tárolásárára, szállítására ugyanis az esetek többségében a műanyag valamilyen formáját használjuk. Éppen ezért érdemes tudni, hogy melyik mire használható és mi az, amit kifejezetten érdemes elkerülni.

Legtöbbször a műanyag csomagolóanyagok az élelmiszerek biztonságos tárolását szolgálják, de vannak bizonyos típusok, amelyeknél az étellel vagy itallal érintkezve kémiai anyagok oldódnak ki belőle.

A számozási rendszert 1988-ban rögzítették az USA-ban, célja a palackok anyagok szerinti begyűjtésének és újrahasznosításának megkönnyítése. Elvileg a műanyag szinte minden fajtája újrahasznosítható, de a válogatással, gyűjtéssel, tisztítással, újrafeldolgozással járó költségek és nehézségek miatt jelenleg csak a PET/PETE, HDPE és a PVC újrahasznosítása kifizetődő.

Biztonságos műanyagok

A 2-es, 4-es és 5-ös számmal jelölt csomagolások, azaz a polietilén és polipropilén alapanyagokról a kutatások döntő többsége azt mutatta ki, hogy ezeket használva nem jutnak rákkeltő és a hormonháztartást károsan befolyásoló anyagok az élelmiszerekbe.

Mivel még az újratölthető műanyag palackokat is mindössze 6-10 alkalommal lehet újratölteni, míg az üvegnél ez a szám majdnem tízszer nagyobb, a PET palack helyett a visszaváltható üveg volna az ideális választás.

Ételek tárolására pedig nem a műanyag, hanem az üveg és kerámiaedények a legalkalmasabbak, mert ezekből biztosan nem jutnak káros anyagok a szervezetbe, és többször felhasználhatóak.

Az ételek műanyag edényben való melegítésénél is körültekintőnek kell lennünk, mert ha az edényen szereplő jelölés szerint a műanyag mikrohullámú sütőben is használható, az csak annyit jelent, hogy sem elolvadni, sem szétesni nem fog. Arra viszont semmi garancia nincs, hogy a melegítés során nem jutnak ismeretlen vegyi anyagok az ételünkbe, ezért jobban tesszük, ha a műanyag edény helyett a mikróban üveg- vagy kerámiaedényt használunk. 

1: PET/PETE – Polietilén-tereftalát: üdítős, ásványvizes flakonok, poharak, néhány háztartási- és tisztálkodószer flakonja, textilipar

2: HDPE – Nagysűrűségű polietilén játékok, tejes flakonok, mosószerek, tisztítószerek, samponok, motorolaj flakonjai

3. V vagy PVC – Polivinilklorid: csövek, palackok, műbőrök, csomagolóanyagok, padlóburkolók, babák

4: LDPE – Kissűrűségű polietilén: fóliák, zacskók

5: PP – Polipropilén: palackok, joghurtos dobozok, krémsajtok, egyéb tejtermékek dobozai, mustáros, ketchupos flakonok, műanyag edények, tálcák, kulacsok, háztartási szerek flakonjai

6: PS – Polisztirol: csomagolóanyag, telefonfurkolat, poharak, habosított hang- és hőszigetelő anyag

7: Egyéb műanyagok: műszálas ruhaneműk, edények bevonása, elektromos szigetelés, elektromos szerelvények, (konnektorok, kapcsolók), elektromos berendezések alkatrészei, bútoripar bevonólapok gyártása, CD, DVD, Blu-ray lemezek, szemüveglencse

3 nagy csoport létezik, amelybe elkülöníthetjük a műanyagokat: PVC, polisztirol

A világ második leggyakrabban használt műanyaga a PVC, és bizonyos esetekben élelmiszerek csomagolásaként is felhasználják, annak ellenére, hogy előállításakor és elégetésekor dioxin szabadulhat fel, ami rákkeltő hatású és hormonzavart okozhat. Élelmiszerekkel érintkezve ftalátok és adipátok válnak ki belőle, ami forró és zsíros ételek esetén fokozottan érvényes.

Ezeket a puhító hatású anyagokat gyártáskor adják a PVC-hez, hogy az kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezzen. Egereken végzett kísérletek kimutatták, hogy a ftalátok és adipátok születési rendellenességet okozhatnak, roncsolják a májat, a vesét, a tüdőt és gátolják a szaporodást. Emiatt 1999-ben az Európai Unióban a ftalátok hat fajtájának használatát betiltották a gyerekjátékok gyártásánál, és 2005-ben szóba került a többi ftalát tartalmú fogyasztási cikkek bevizsgálásának szükségessége, közöttük az élelmiszeriparban használatos csomagolóanyagoké is.

A PVC mellett a polisztirol csomagolások is kockázatot jelenthetnek egészségünkre. Ez a műanyag jellemzően poharak, eldobható ételhordó edények és műanyag evőeszközök anyagában található meg. A polisztirolt tanácsos elkerülni, mert a vele érintkező élelmiszerekbe sztirol kerül. Ezt az anyagot a WHO nemzetközi rákkutató intézete lehetséges rákkeltő anyagként tartja számon, ami a hormonháztartásba is beleszólhat, és a termékenységet is befolyásolhatja.

A polikarbonát anyagú (PC, a háromszög szimbólumban 7-es jelölés) termékekből BPA oldódhat ki. A rizikót növeli a magas hőmérséklet, az erősen savas vagy lúgos közeg, a hosszú ideig tartó tárolás és az erős igénybevétel (mosogatás, súrolás). Tudományos kutatások alapján a biszfenol-A-nak való kitettség felelőssé tehető rákos megbetegedésekért (prosztata- és mellrák), cukorbetegség kialakulásáért, pajzsmirigy-zavarokért, szívbetegségekért, asztmáért, továbbá hormonális zavarokért (mint például a korai serdülés), elhízásért, meddőségért.